Căutare

Bihar megyei körútjának végén, az észak-erdélyi sztráda Kraszna menti szakaszának megtekintése után beszélgettünk az RMDSZ elnökével. Markó Béla aktuális kampánytémák mellett az olaszországi történéseket is értékelte, Simon Judit kérdéseire válaszolva.

Kampány van. Elemzők szerint az RMDSZ-nek nem elég erős a kampánya, nem tudja felmutatni az eredményeit, eljuttatni az üzenetét. Ehhez képest a független jelölt kampánya erős, és keményen belegyalogol a Szövetségbe. Hogyan vélekedik ezekről a megfogalmazásokról?

Miután Tőkés Lászlóval szeptember elején megegyeztünk, hogy nem folytatunk negatív kampányt, rá néhány napra ezt megszegte, és azóta sem tesz mást, mint szidja az RMDSZ-t. Ez abból a szempontból érthető, hogy mást valóban nem tud mondani, hiszen én nem láttam, hogy volna külön programja. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy valakit szidjunk. Negatív kampányt akkor szoktak folytatni, amikor nincs mit felmutatni.
Az a bírálat igaz lehet, hogy az RMDSZ nem tudja felmutatni, mit tett az elmúlt időszakban. Nem arról van szó, hogy az emberek csak azért szavaznak egy szervezetre, mert tett valamit, hiszen ami megvan, azért már nem kell küzdeni.
Meglátogattuk az észak-erdélyi autópálya Bors és Berettyószéplak között épülő szakaszát, és azon gondolkodtam, hogy ezt valóban az RMDSZ küzdötte ki, nélkülünk ebből semmi sem lett volna. Minden bizonnyal egész Erdély sorsát meghatározza, hogy ezen a szakaszon halad végig az autópálya. Az eredményeket talán azért érdemes ismertetni, mert ezek megmutatják, hogy mi nem ígérgetni szoktunk, hanem vállalunk valamit, és ha lehetséges, akkor meg is tesszük. Ebben a kampányban ezt azért kell felmutatni, hogy hitelessé váljék az, amit a jövőre nézve tűzünk ki célul. Legyen szó akár a gazdasági fejlesztési régiókról, akár Erdély infrastrukturális fejlődésének megtámogatásáról Brüsszelben, akár a kisebbségi jogok európai uniós szintű szabályozásáról.

Nyilvánvaló, hogy az erdélyiek támogatást várnak Brüszszelben. De vajon milyen lesz az együttműködés a néppárti frakcióban? Hiszen az EPP egyidejűleg támogatja a független jelöltet és az RMDSZ-t, és azzal a magyarországi párttal kell majd együttműködni, amely most az RMDSZ ellen kampányol.

Mindenkinek bele kellene gondolnia abba, hogy az RMDSZ felajánlotta, Tőkés László befutó helyen szerepeljen. Adott pillanatban azt ajánlottam, hogy a lista élén Markó Béla és Tőkés László szerepeljen. Én nem akartam Brüsszelbe menni, szimbolikus lett volna a jelenlétem a listán. Ezzel kifejeztük volna az erdélyi magyar összefogást, s Tőkés László elmehetett volna. Úgy vélem, nem mindenki gondolja végig, hogy ha a püspök valóban képviselő szeretne lenni az Európai Parlamentben, akkor miért nem vállalta a közös listát. Ez lett volna ez egyetlen biztos útja annak, hogy eljusson Brüsszelbe. Ha ezt nem vállalta, akkor neki az elutazásnál fontosabb, hogy rontsa az RMDSZ esélyeit. Sajnos ezt kell mondanom. Mi több, a minap azt nyilatkozta, mintsem az RMDSZ menjen Brüsszelbe, jobb lenne, ha nem lenne ott romániai magyar képviselő.

A kérdés arra vonatkozott, hogyan működnek majd együtt a Néppárttal, ha bekerülnek.

Az Európai Néppárt nem foglalt el olyan álláspontot, hogy független jelöltet támogatna. Nem is teheti, hiszen az alapszabályzata szerint az EPP a tagpártokat támogatja. Wilfried Martens a romániai látogatásakor elmondta, a Néppárt a Demokrata Pártot, a Parasztpártot és az RMDSZ-t támogatja a kampányban. Persze szívesen veszik, ha mások is beülnek a frakciójukba, akár függetlenek, akár nem azok. Utóbbi nyilatkozat adhatott okot a félreértésre.
A Néppártban, az Európai Parlamentben vagy bármelyik parlamentben szavazatokat számolnak. Miért támogatná a Néppárt azt, hogy valaki küszöb alá szorítsa az RMDSZ-t, hiszen akkor nekik két képviselővel kevesebbjük lenne az EP-frakciójukban. Nagyon is számolják az európai parlamenti képviselőket, komoly politikai érdekek fűződnek ahhoz, hogy melyik a legerősebb frakció.

Az erdélyi magyar társadalom egyre megosztottabb. Elemzők szerint ebbe Traian Basescu elnök is besegít. Hogyan látja ezt ön?

Az erdélyi magyarság, mint minden egészségesen fejlett társadalom, több véleményből, csoportosulásból, áramlatból tevődik össze, és ez így természetes. Viszont az erdélyi magyar társadalom az elmúlt tizenhét évben nagyon jól tudta, hogy a politikában egyetlen szervezetet kell támogatnia, és egyetlen szervezettel kell képviseltetnie magát a román parlamentben, de másutt is. Hiszen ha több pártra szakad, akkor nem lesz képviselet. Egyikünk mond egyet, másikunk mást, a románok nevetnek rajtunk, és nem lesz semmiféle befolyásunk. Basescu, de más politikusok részéről is azt látom – és itt a sor egyre hosszabb –, hogy ők észrevették, hogy esetleg van egy repedés vagy nagyobb konfliktus a magyar közösségen belül – ami mindig is volt –, és ugrásra készen várják, hátha sikerül nekünk magunkat kiütnünk. Ez nem magyar, ez román érdek, még akkor is, ha ostoba módon Magyarországról is kampányolnak a megosztás mellett. Fel kellene ismerni, hogy a megosztottság román érdek.
Amibe Traian Basescu elődei nem mertek belefogni vagy esetleg nem akartak, ő belefogott abba, hogy segítsen azoknak, akik meg akarnak osztani minket. Nem arról van szó, hogy ez együttműködést vagy összekacsintást jelent. Azonban ebben is vannak kivételek, például a székelyudvarhelyi polgármester – tudomásom szerint – folyamatosan tájékoztatja a különböző román köröket, az államelnök környezetét arról, hogy mi történik.

Basescu már nyíltan támadja az RMDSZ-t.

Nyíltan támad ő minden pártot a sajátján kívül. A Demokrata Párton kívül legkevésbé a Nagy-Románia Pártot támadja.

Hogyan vélekedik arról az olaszországi eseménysorozatról, amely lázban tartja a közvéleményt?

Úgy vélem, a romakérdést sem Romániában, sem másutt nem jól kezelik. A romákat hiába próbálják egyenként integrálni a társadalomba, nem fog sikerülni. El kell fogadni, hogy ez a közösség saját mentalitással, saját kultúrával rendelkezik, és így kell megpróbálni felemelni. Ezért nem értek egyet azokkal, akik elutasítják a külön roma osztályok, iskolák gondolatát. Tudom, hogy probléma, de nekik intézményeket kellene létrehozni, programszerűen kinevelni azt a roma elitet, amely vissza tud hatni a saját közösségére.
Ami a bűnözést illeti, akár romákról van szó, akár nem romákról, Romániában, miközben folyik a rendkívül visszhangos korrupcióellenes küzdelem, a mindennapi bűnözéssel senki nem foglalkozik, a televíziós talk-show-kon kívül. Lehet koldulni az utcán, betörni egy gépkocsi szélvédőjét, és sokkal súlyosabb cselekmények is történhetnek szinte következmény nélkül. Ezzel is kellene foglalkozni Romániában, de elsősorban a romákat kellene megpróbálni fölemelni.
Ami az olaszországi fájdalmas esetet illeti, mindenkit megérintett, de ez az Unió. Amikor Romániát felvették, akkor számolni kellett az ország előnyeivel és hátrányaival. Ma nem lehet azt mondani, hogy ez Olaszország baja vagy küldjük haza őket, és legyen Románia baja. Ez ma már közös probléma, amire közösen kell megoldást találni. Romániát jóval, rosszal együtt vették fel az Európai Unióba.

Már azokat is hazazsuppolják, akik legálisan tartózkodnak és dolgoznak Olaszországban.

Szerintem nem zsuppolják haza, mert Olaszországnak is szüksége van az olcsó munkaerőre.

Mennyire zavarja meg az EP-választásokat a népszavazás? Szükséges volt ez, vagy csak egy újabb államelnöki kitaláció?

Semmi szükség nem volt erre a népszavazásra. Lassan orránál fogva vezetett társadalommá változunk, és ez elkeserít. Ki tud komolyan venni egy olyan államelnöki dekrétumot, amely úgy fogalmazza meg a referendum időpontját, hogy azon a napon szervezik, amikor az EP-választásokat – nincs benne, hogy hányadikán, csak hogy éppen akkor? Ennél jobban már nem lehet gúnyt űzni egy társadalomból. A társadalom pedig – nem az egyszerű emberekről beszélek, hanem a politikusokról, a sajtóról – ezt természetesnek tekinti. A rendeletből messziről látszik, hogy az államelnök fel akarja használni a népszavazást, hogy kampányoljon a Demokrata Pártnak az EP-választásokra.

Hogyan viszonyul az RMDSZ a népszavazáshoz?

Mi nem foglalkozunk a referendummal, mi az európai parlamenti választásokra készülünk. Azt viszont tudni kell, hogy a kétfordulós egyéni választókerületes szavazás, amit az államelnök akar, a legjobb esetben is azt jelentené, hogy a romániai magyarságnak huszonkét képviselő és tíz szenátor helyett – mondom, legjobb esetben – lenne öt-hat képviselője és két-három szenátora. De az is megtörténhet, hogy egy képviselőnk sem jut be.

Nem kell tartani egy elnöki banánköztársaságtól Romániában?

Nem tudom, mitől kell tartani, de haladunk az autoritárius rendszer felé. Engem azért derűlátásra jogosít fel, ami Lengyelországban történt. A lengyel rendszer ugyanis eléggé hasonlított ahhoz, ami Romániában kialakulhat.